Hogyan ismerjük fel és szakítsuk meg a traumatikus kötődéseket?

Traumakötés az, amikor egy személy mély érzelmi kötődést alakít ki valakivel, aki kárt okoz neki. A traumakötés tipikus jelei a következők: a másik személy hibájának tagadása, tettei igazolása, növekvő elszigetelődés a támogató társas kapcsolatoktól, növekvő függőség a partnertől.

A traumakötést ciklikusság jellemzi, a bántalmazás és a pozitív megerősítés ismétlődő ciklusából alakul ki és a hatalmi egyensúly hiányán nyugszik. 

Ha felismered, hogy mi a traumakötés, az segít megszakítani.

Egy bántalmazó kapcsolatból kilépni nem olyan egyszerű, mint kisétálni az ajtón. A lakhatás, az önfenntartás és egyéb dolgok miatti aggodalmak mellett előfordulhat, hogy úgy érzed, a partneredhez vagy kötve, és képtelen vagy elszakadni tőle. Természetes, hogy kötődsz valakihez, aki kedvesen bánik veled. Sok bántalmazó kapcsolat szeretetáradattal és a szeretet biztosításával kezdődik. Később a manipulációs kísérletek gyakran sikerrel járnak, mivel emlékszel a kapcsolat kezdeti napjaira, és hiszel abban, hogy a másik újra az a kedves személy lesz.

A traumatikus kötődés jelei

A traumás kötődéseknek két fő jellemzője van. Egyik a ciklikusság, a másik a partnerek közötti hatalmi egyensúly hiánya.

Ciklikus jelleg

Általában könnyebb elhagyni egy teljesen rossz helyzetet, olyat, ahol a bántalmazó személy soha nem nyújt semmi kedvességet vagy nem törődik a jóléteddel. De ha a bántalmazó kapcsolatban a partnered időnként mégis jól bánik veled, azaz időszakos megerősítést ad, kialakul a bántalmazás körforgása. Lehet, hogy ajándékokat hoz neked, a lelki társának nevez, elvisz valahova, vagy arra biztat, hogy pihenj. Ezt a szakaszt szerelmi bombázásnak nevezik. Végül a szeretet kezdi háttérbe szorítani a további bántalmazástól való félelmet. Ahogy lassan visszanyered a bizalom érzését, lehet, hogy figyelmen kívül hagyod vagy elnyomod a partnered múltbeli viselkedésének emlékeit, amíg a körforgás újra nem kezdődik.

A hatalmi egyensúlyhiány

Ezek a kötődések a mögöttes hatalmi egyensúly hiányán nyugszanak. Ebben a dinamikában úgy érezheted, hogy olyannyira irányítanak téged, hogy már nem tudod, hogyan állj ellen vagy szabadulj ki belőle.

Még ha sikerül is kilépned a kapcsolatból, akkor is nehéz lehet szakszerű segítség nélkül megszakítanod ezt a köteléket. Lehet, hogy hiányosnak vagy elveszettnek érzed magad a partnered nélkül, és végül visszatérsz hozzá, egyszerűen azért, mert a bántalmazó körforgás ismerős, és még nem tudod, hogyan élj nélküle.

A traumatikus kötődések néhány további jellemzője

Boldogtalannak érzed magad, és lehet, hogy bár már nem is kedveled a partneredet, de még mindig úgy érzed, hogy képtelen vagy véget vetni a dolgoknak. Amikor mégis megpróbálsz elmenni, fizikailag és érzelmileg is megvisel a dolog. Előfordulhat, hogy amikor azt mondod el akarsz menni, megígéri, hogy megváltozik, de valójában nem tesz erőfeszítést ennek érdekében. Te a "jó" napokhoz ragaszkodsz, azokat használod fel annak bizonyítására, hogy a partnered valóban törődik veled. Mentségeket keresel és véded a viselkedését, amikor mások aggodalmukat fejezik ki. Továbbra is bízol a partneredben, és reméled, hogy megváltoztathatod őt. Megvéded azzal, hogy titokban tartod a bántalmazód viselkedését.

A traumás kötődések még akkor is megmaradhatnak, ha a bántalmazás már régen történt. Előfordulhat, hogy nehezen tudsz nem gondolni arra, aki bántott téged, és késztetést érzel, hogy újra elérd vagy elkezd vele a kapcsolatot.

Miért történik?

Azok az emberek, akik nem éltek át bántalmazást, gyakran nehezen értik meg, miért marad valaki bántalmazó kapcsolatban. Azt hiszik, könnyedén képes vagy elhagyni a bántalmazó partneredet, hiszen bántalmaz. A valóságban azonban a traumakötés ezt rendkívül megnehezíti.

Az emberek nem a bántalmazást választják. A traumakötés kialakulásáról sem tehetnek, amelyet néhány igen erős biológiai folyamat vezérel.

Ismered a harcolj vagy menekülj választ, a test stresszre adott automatikus válaszát bármilyen észlelt fenyegetésre. Amikor bántalmazással szembesülsz, vagy félsz a jövőbeli bántalmazás lehetőségétől, az agyad felismeri a közelgő szorongást, és figyelmeztetést küld a tested többi részének. Az adrenalin és a kortizol (a stresszhormonok) elárasztják, beindítják a túlélési ösztönöket, és érzelmi és fizikai feszültséget váltanak ki.

Amikor a bántalmazásra vonatkozó gondolatok túl fájdalmasak vagy nehezen elviselhetővé válnak, úgy döntesz, hogy a kapcsolat pozitív részeire összpontosítasz, és figyelmen kívül hagyod vagy blokkolod a többit. Lehet, hogy kifogásokat keresel, és igazolod a partnered viselkedését, hogy racionalizáld a kapcsolatban maradásod szükségességét.

A hormonok is szerepet játszanak

A hormonok erőteljes megerősítők lehetnek. A bántalmazó személy által felajánlott bocsánatkérések, ajándékok vagy fizikai szeretet jutalomként szolgálnak, amelyek segítenek megerősíteni a megkönnyebbülés rohamát, és dopamin felszabadulást váltanak ki. Az intimitás az oxitocin, egy másik jó közérzetet keltő hormon felszabadulását is kiváltja, amely tovább erősíti a köteléket.

A kötelék megszakítása

Azok az emberek, akik gyermekkorukban bántalmazást éltek át, felnőttkorukban gyakran vonzódnak hasonló kapcsolatokhoz, mivel az agyuk már felismeri a ciklus magas és mélypontjait. A traumás múlt még nehezebbé teszi a traumás kötődések megszakítását, de meg lehet tanulni megállítani ezt a ciklust. Ezek a tippek segíthetnek.

Tudatosítsd, hogy mivel van dolgod

A kötődés létezésének felismerése az első fontos lépés. Amikor bántalmazásról van szó, ezt persze gyakran könnyebb mondani, mint megtenni.

A bántalmazásra utaló bizonyítékok felkutatásához és a traumás kötődés jeleinek felismeréséhez kipróbálhatod a következőket:

Vezess naplót!

Ha minden nap feljegyzed a történteket, segít abban, hogy elkezd azonosítani a mintákat, és észrevedd a problémákat olyan viselkedésekkel kapcsolatban, amely abban a pillanatban talán már nem tűnik bántalmazónak.

Lépj hátra kettőt!

Tegyél úgy, mintha egy könyvben olvasnál a kapcsolatodról. Gyakran könnyebb megvizsgálni a negatív eseményeket, ha némi távolsáot tartasz a történtekről.

Beszélj a szeretteiddel, barátaiddal!

A szeretteid, barátaid lényeges meglátásokat nyújthatnak, más perspektívából láttathatják a dolgokat. Mérlegeld a meglátásaikat!

Kerüld az önvádat!

Ha azt hiszed, hogy te okoztad a bántalmazást, vagy magadnak köszönheted, az megnehezítheti az önállóságod gyakorlását, és ezzel gyakorlatilag a kapcsolatban tartod magad. Emlékeztesd magad, hogy a bántalmazás soha nem a te hibád, nem számít: mit tettél vagy mit nem tettél, mennyire félsz a magánytól vagy a nélküle való élettől, vagy hányszor mentél már vissza hozzá.

Tényleg jobbat érdemelsz!

Az önkritika és a hibáztatás felváltása megerősítésekkel és pozitív önbeszéddel segít abban, hogy ez az igazság kezdjen érvényesülni.

Teljesen szakítsd meg a kapcsolatot!

Ha egyszer úgy döntöttél, hogy elhagyod a partneredet, szakítsd meg teljesen a körforgást azzal, hogy minden kommunikációt leállítasz.

A bántalmazás soha nem a te hibád, ahogyan a traumakötés kialakulása sem. Időbe telhet, amíg visszanyerd az önértékelésedet és úgy érzed, hogy végre kiszabadultál, de egy képzett szakember támogatása sokat számíthat.