SZORONGÁS GYERMEKKORBAN

Amikor egy helyzetben stresszel találjuk szemben magunkat, el kell döntenünk, hogy megküzdünk vele vagy inkább elmenekülünk. Valós veszélyhelyzetben nincs idő alaposan átgondolni a dolgokat, mivel gyors cselekvésre van szükség. Mindenki képes a veszélyt érzékelni, mielőtt még a helyzetet kielemezné. Az egészséges mértékű szorongás gyorsan jelenik meg, döntésre késztet minket, majd átadja helyét a lassúbb, megfontoltabb logikus gondolkodásnak. A túlzottan szorongó ember nem képes logikusan gondolkodni.

Az egészséges mértékű szorongásra szükségünk van, hogy elkerüljük a veszélyt, hatékonyak legyünk, csúcsformába tudjuk magunkat hozni. A szorongás akkor egészségtelen, ha túlzottan mértékben elkerülő magatartáshoz vezet és szélsőségesen nyomasztóvá válik.

A gyermekkori szorongás meglehetősen jól felismerhető, bár vannak olyan formái is, amikor a szorongó gyermek agresszív és akaratos gyermek benyomását kelti.

A szorongás sokféle módon hathat a gyermek testére, érzelmeire, viselkedésére, kapcsolataira. Minden gyermek szorongása egyedi, másétól különböző jelenség. A gyermek rosszul érzi magát, elkerüli a szorongást okozó helyzetet, így kimarad egy csomó kellemes élményből. Minél több és több mindenből vonja ki magát, élete ezáltal mind jobban beszűkül.

Sok szorongó gyermek amiatt aggódik, hogy nem elég okos, mivel tisztában van vele, hogy időnként nem ésszerűen cselekszik. Számos szorongó gyermek kiemelkedően intelligens, hiszen olyan dolgokon aggódik, amihez ész kell.

A szorongás különböző mértékű szenvedést okoz, az enyhétől a bénítóan erősig, különböző gyakorisággal jelenik meg, az alkalomszerűtől az állandóig.

A káros stressz megjelenési formái gyermekkorban a következő formában jelenhetnek meg:

• testi érzetek: heves szívdobogás, remegés, izzadás, gyakori vizelési inger, inkontinencia, fájó gyomor
• negatív gondolatok, aggodalmak (mi lesz, ha...)
• rágódás: ugyanazok a kellemetlen gondolatok járnak körbe-körbe szüntelenül, megoldás nélkül
• a gondolkodás rugalmatlansága: minden kockázatos és új helyzet kerülése, a megszokottól eltérő cselekvést követelő helyzetben adott heves érzelmi reakció
• ideges szokások: körömrágás, hajtépés, ruha rágcsálása
• folyamatos érzelmi készenlét
• általános meggyőződés arról, hogy a világ veszélyes és fenyegető
• minden olyan élmény kerülése, ami szorongást okozhat; ha az elkerülés nem lehetséges szélsőséges érzelmi reakció
• félénkség, túlzott ragaszkodás a biztonságot jelentő személyekhez
• döntésképtelenség
• perfekcionizmus
• kényszeres cselekvések, a környezet minél teljesebb kontrollálása

Fenyegető veszéllyel szembekerülve a testünk felkészül a válaszra (a menekülésre vagy a harcra): hevesebben ver a szívünk, hogy az izmokba pumpálja a szükséges vért, légzésünk felgyorsul, hogy több oxigén jusson a tüdőn keresztül a véráramba. A harchoz vagy elkerüléshez nem szükséges emésztés lelassul, gyomrunk, kezünk, bőrünk vérellátása csökken, és csökken azon agyi területek vérellátása is, amelyen nem a közvetlen túlélést szolgálják. Ezért érezzük furának a gyomrunkat, hűl ki a kezünk, a bőrünk. Ebben az állapotban nem vagyunk képesek bonyolult logikai, nyelvi feladatok megoldására. Ha nincs közvetlen veszély, hanem szorongásról van szó, akkor a feszültség felhalmozódik a testünkben, ezzel nyugtalanok, ingerlékenyek, zaklatottak leszünk. Ebből adódik a szorongással járó kellemetlen közérzet.

A gyermek számára rendszerint megkönnyebbülést jelent, ha megtudja az általa tapasztalt testi tünet nem azt jelenti, hogy nem normálisak, hanem a stresszel való találkozás következménye. A szorongás testi tüneteivel való megismerkedés segít a gyermeknek megérteni, miért olyan kimerítő szorongani.

(Vannak emberek, ők a kockázatkereső személyiségek, akik kifejezetten élvezik a stresszhelyzetben termelődő adrenalin testre kifejtett hatását. Ők az izzadó tenyér, hevesen dobogó szív, az összeszorult gyomor tüneteit az izgalomnak tudják be, nem pedig a szorongásnak.)

Testünk a stesszre adott reakciókat csak rövid ideig képes károsodás nélkül elviselni. A hosszú stesszreakció kimeríti és megbetegíti a szervezetet.

Az elkerülés a szorongás egyik központi problémája. A jó tanács, hogy "nézz szembe a félelmeiddel" visszaüt, ha rákényszerítjük a gyermeket arra, hogy a félelmeivel még nem felkészülten nézzen szembe. Állandó rettegés lesz úrrá rajta, elvész a felnőttekbe vetett bizalma és az alapvető biztonságérzete is sérül. A szorongásból adódó elkerülés megszűntetését finoman, tapintattal, türelemmel, érzelmi támogatással, szeretetet nyújtva kell kezelni!

Ha megismerjük a biztonsági rendszerünk működési fázisait, mi váltja ki a szorongást, hogyan éljük meg, hogyan fejezzük kis és hogyan engedjük el, segít megküzdeni a szorongással.

A (1) kiinduló állapot a nyugalom. A (2) készenléti állapotot a veszély hozza működésbe. A veszély legcsekélyebb lehetőségének nem feltétlenül kell jelen idejű veszélynek lennie, lehet egy emlék, egy kép is. A (3) riadó a veszély megélésére adott testi, lelki reakció. A (4) helyzetértékelés a veszély mérlegelését jelenti. A (5) lefújás a riasztórendszer leállítását és a nyugalmi állapot visszaállítását.

A szorongó emberek idejük nagy részét zaklatott állapotban töltik, mivel riasztórendszerük különösen érzékeny. A helyzetértékelésük nem pontos, és a riadó lefújása is több idejükbe telik. A biztonsági rendszerre szükségünk van a valós veszély elhárításánál ahhoz, hogy érzékeljük, értékeljük a fennálló helyzetet és a megfelelő módon reagálunk rá. A szorongó gyermek biztonsági rendszere torzult, riasztórendszere rendkívül érzékeny, akkor is veszélyt lát, ha valójában nincs.

A szorongó gyerek a külső ingerek ellenére saját gondolataikra, érzéseikre fókuszálnak. Ha a gyermek helyzetértékelése bizonytalan a veszély létét és mértékét illetően, akkor saját testi reakciójához fordul megerősítésért. "Ha nyugodtan lélegzem, akkor nyilván nincs veszély, biztonságban vagyok." Ezért képes a relaxáció nemcsak a testet, hanem az elmét is megnyugtatni. A szorongó gyermek olyankor is nyugtalan, ha nincs valós veszély: "Ha hevesen ver a szívem, biztosan oka van, valami veszély van." A gyermek már a riadónál téved, a helyzetértékeléskor a testi félelmi reakcióira támaszkodik, és ezzel igazolva látja a valódi veszélyt. Ebben a helyzetben hatásos lehet, ha azt mondja magának: "azért ver ilyen gyorsan a szívem, mert szorongok, nem azért, mert valóban veszélyben vagyok".

Ha a gyermek és a szülei megértik a készenlét - riadó - helyzetértékelés- lefújás rendszerét, ezzel már befolyást szerezhetnek felette.

A túlzott szorongás okai lehet: temperamentum, traumatikus élmények, szorongó szülők, a modern társadalomból fakadó stresszforrások.

A szélsőségesen érzékeny gyermek készenléti állapotának ingerküszöbe alacsonyabb, igyekeznek elkerülni minden új helyzetet, ezáltal a helyzetérzékelő rendszer nem tud kifejlődni, mivel nem szerez gyakorlatot, tapasztalatokat, így nem is alakul ki a biztonságérzete.

A szorongó temperamentummal született gyermeknek is megfelelő mértékű kihívásra van szüksége, hogy legyen alkalma megtapasztalni a kudarcot, amíg az nem veszélyes. Egyes gyermekek azért válnak szorongóvá, mert a képességeiket túlzottan meghaladó kihívásokkal kell szembenézniük, mint például a bántalmazás, elhanyagolás.

Traumatikus helyzetben a vészjelző bekapcsolt állapotban marad, folyamatos, túlzott éberség mellett a világ veszélyes helynek tűnik.

A temperamentum és traumák komoly szerepet játszanak a gyermekkori szorongás kialakulásában, de a gyermekkori szorongás fő okozói a szülők. A szorongó gyermek gyakran túlféltő vagy ideges légkörben nő fel. A szorongás ragályos érzelem. Ha a gyermek látja, hogy a szülei félelemmel közelítenek mindenhez, megtanulják, hogy állandó készenlétben kell lenniük, a riasztórendszerüknek mindenre kell jelezni, és hogy a helyzetértékelésnél a veszély javára reagáljanak, és ne fújják le könnyen a riasztást. Ha a szülő "óvatosan", "vigyázz magadra" kifejezéseket használ, túlfélti gyermekét, ezzel fokozza a gyermek általános szorongását anélkül, hogy konkrét segítséget kínálna neki az adott helyzetben. Ebből a gyermek azt a következtetést vonja le, hogy legjobb minden kockázatot elkerülni, és semmi újat kipróbálni. A legmegfelelőbb, ha a szülő megkérdezi a gyermeket: "biztonságban érzed magad?" Ezzel arra készteti, hogy a saját belső vészjelzésére hagyatkozzon, ne a szülőére. Ehhez persze a szülő részéről bízni kell a válaszban, amelyet a kérdésére adnak.

A gyermekkori szorongás leküzdésében komoly segítséget jelent az empátia és annak ismerete, milyen hatással van a szorongás a testünkre, gondolatainkra, érzelmeinkre, viselkedésünkre. 

Felhasznált irodalom: Cohen, L.J: Legyőzzük a félelmet! Kulcslyuk Kiadó. 2016.