APÁK

Napjainkban az apák más módon vesznek részt gyermekeik életében, mint ezelőtt akár pár évtizede. A 70-es évekig a szülő-gyerek kapcsolatot gyakorlatilag az anya-gyerek kapcsolat összefüggésében tárgyalták. A gyermeket születésétől kezdve édesanyja etette, fürdette, tette tisztába, az apák napi gondozásban való szerepe fel sem merült. Mára ez szemléletében és gyakorlatában is megváltozott. Az apák fenntartják maguknak a jogot az esti fürdetésre, éjjel ők is felkelnek a síró csecsemőhöz, tisztába teszik, ringatják stb.

A szülők biológiai neme befolyásolja a gyermekkel való foglalkozás minőségét. Az anyák érzékenyebben reagálnak a gyermek szükségleteire. Többször veszik fel, dédelgetik a gyermeket, mint az apák. Teszik ezt azért, mert biológiailag erre vannak huzalozva, alapvető női ösztön a gyermek védelme és a táplálékáról való gondoskodás.

Az anya és az apa másképpen játszik a gyermekkel. Míg az anyák jobban rá tudnak hangolódni a gyermek jelzéseire, szemükkel követik a kicsi tekintetét, az apák inkább mozgásos játékokat játszanak velük. A levegőbe dobálják a gyermeket, csiklandozzák, nyakukba ültetik, birkóznak.

A szülők eltérő érzékenységének ellenére mire a gyermek betölti az első életévét, ugyanúgy kötődik apjához, mint anyjához. Erre az időre tehető, hogy az anya gondoskodó magatartása csökken, és az apa szerepe egyre inkább előtérbe kerül. A gyermek óvodáskorára apja a legfontosabb játszótársa.

50 évvel ezelőtt az apa családon belüli egyik legfontosabb feladata az volt, hogy a társadalmi normákat bevezesse a családba. A másik legfontosabb feladata az anya-gyerek kapcsolat függőségi viszonyának lazítása, átformálása volt. Ez a szerepmegosztás sok családban ma is fennáll. Az apák fegyelmeznek és tanítanak, fontos számukra, hogy gyermekük megtanuljon biciklizni, úszni, valamilyen sportot űzni.

Az apák szerepe nagyon fontos a nemre jellemző viselkedésformák kialakulásában. A férfias viselkedést egy fiú az apjától tanulja el, azt, hogyan kell helytállni a kortársak között, hogyan leplezze érzelmeit. De az apa férfiként akkor lesz igazán modellértékű, ha a férfias viselkedésjegyek (döntéshozás, határozottság, műszaki megbügykölés stb.) együtt járnak egy szeretetteljes és elfogadó magatartással. A meleg érzelmi kapcsolat nemcsak a gyermek, hanem az anya iránt is! meghatározója annak, hogy milyen értékű a modell.

Nemcsak a fiúk számára fontos az apa példamutató jelenléte a családban, hanem a lányok nemi szerepvonásainak kialakulását is erősen meghatározza. Egy kislány akkor veszi fel a hagyományosan nőies viselkedésmintát, ha az apa még a széltől is óvja. Az ilyen kislány felnőve dependens lesz, házias, a nyílt agressziót kerülő, és a kelleténél nyafogóbb, hisztisebb. Viszont ha az apa izgalmas szellemi és fizikai kalandok elé állítja, önérvényesítésre alkalmas, vállalkozó szellemű, független ember válik a kislányból. Egy így felnövő lány nem "ura" -ként tekint férjére, hanem igazi társa képes lenni. A felnőttkori heteroszexuális kapcsolatok mintázatát meghatározza a szülő-gyerek kapcsolat minősége. Ha egy lányt gyermekként apjához meleg, szeretetteljes kapcsolat fűz, nagyobb valószínűséggel képes kialakítani felnőttkorában bizalmas, meghitt viszonyt egy férfival. Egy hajas babaként nevelt kislány bizalmatlanná, bizonytalanná válik a férfiak között, nem érzi magát vonzónak, szerethetőnek.

Igen fontos tehát az apa jelenléte a családban. Ha gyermekével harmonikus, meleg, kölcsönös szeretetre, bizalomra épülő kapcsolatot alakít ki, akkor a gyermek magabiztos felnőtt lesz, aki nem érzi egyedül magát a világban, kíváncsisággal fordul a világ felé, igényeit bátrabban képes kielégíteni. Az apa segíti a gyermeket megszabadulni a túlzott függőség korlátaitól, és ahhoz, hogy a család keretei közül kilépve hogyan tudja kamatoztatni tudását a világban. Az a gyermek, aki ilyen kapcsolatban szocializálódott, megkapja szüleitől azt az útravalót, hogy szeretettel, érdeklődéssel, bizalommal fogadja a világ közeledését, és nyisson a világra.

Felhasznált irodalom:

Ranschburg, J. (2009) Szülők könyve. Saxum Kiadó Bt., Budapest.