Alkohol-, nikotin- drog-, videojáték, extrém sport-, szex-, pornó-, stb. függőség, látszólag különbözőek, de egy tőről fakadnak.  

A függőségeket biokémiai mechanizmusok alakítják és tartják fenn. A középagy jutalmazó központjában a dopamin-felszabadulás felelős azért a tudatállapotért, amit örömként élünk meg. Ezt a neurokémiai jelenséget nemcsak káros szenvedélyt okozó szerek, hanem a mindennapi élet tevékenységei is kiválthatják (lásd lejjebb).  

Lényeges, hogy gyermekkorban mennyi inger éri az agyat. Hiszen az agy a környezet ingergazdagságát tekinti normálisnak. Aki kora gyermekkorában hozzászokik bizonyos mennyiségű jutalomhoz és annak biokémiai megfelelőjéhez, annak a későbbi ingerszegényebb környezet és a jutalom késleltetése nehezebben lesz elfogadható, agyi és viselkedési következményeket váltva ki ezáltal. Az ilyen egyén lehet, hogy az alkoholban vagy a drogokban fogja megtalálni a hiányzó "jutalmat", ami számára a szükséges dopaminadagot biztosítja. Ellenkező esetben unatkozhat, ami szorongáshoz és depresszióhoz vezethet.

Az alkohol, a drog rövid ideig megszabadítanak a belső feszültségtől, de egy idő után az egyén elveszti az ellenőrzést a viselkedése fölött. Kialakul egy ördögi kör.

A kevés kontrollal rendelkező emberek hajlamosabbak a szerfogyasztásra, ez viszont tovább gyengíti a belső kontrollt, és hosszútávon függőség alakul ki. A függőségeket okozó szerek kívülről elhozhatják a boldogság érzését, de ez az egészség és személyiség feladásával jár.

Nemcsak kémiai szerek okozhatnak függőséget, hanem különböző viselkedési formák is, mint például vásárlás, pornó, szex, videojáték, túlzott edzés, extrém sport stb. Az ilyen viselkedési függőségek és a szerfüggőségek biokémiai mechanizmusai az agyban nagyon hasonlóak egymáshoz.

A függőségek különböző rizikó- és védőfaktorok bonyolult egymásra hatása során alakulnak ki. Ilyen például a családi háttér, ahol a szülők alkoholfogyasztása a gyerekeket is hajlamosítja erre. De nem minden ilyen családban felnövő gyerek lesz függő, lehet, hogy éppen ellenkezőleges hatás érvényesül, ki sem próbálja a szereket.

A genetikai hajlamon, a viselkedési minták átörökítésén túl, hatással van még a társadalom és a kultúra is.

Az adott kultúra meghatározza a függőségek megjelenési formáit. A mai fogyasztói társadalom előnyben részesíti az azonnali megoldásokat. Nem divat manapság elmélyülni, mert az lassú és idejétmúlt, ehelyett az adrenalinszint emelését, a pörgést favorizálja. A rendkívül gyors életritmusból nehéz kilépni. Mindig elérhető az ember az internetnek és mobiltelefonoknak köszönhetően. Ha igyekszik ellenállni, akkor úgy érezheti, hogy kimarad valamiből. A mai kor embere igazán lazítani sem tud, ezért nyúl kémiai szerekhez. Azok rögtön elérhetők, nem kell erőfeszítést tenni értük, azonnali ellazulást, boldogságot hoznak, ami viszont csupán illúzió, és éppen ezért veszélyes. Ez a tény azt látszik igazolni, hogy a mai embernek hiányzik valami.

A mai ember nem tudja átélni a jelent, nem tudja megélni önmagát a valóságban. Az ember nem tud önfeledten boldog lenni, mert azt hiszi, a vágyott boldogság érzését valami megszerzése hozza majd el. Vágyakozik, és amikor megkapja, azt a pillanatnyi örömöt téveszti össze a boldogsággal.

A boldogság mint tudati állapot sajátos agyi biokémiai egyensúllyal jár. Ehhez minden hormonszerű anyag rendelkezésre áll, csak tudni kell élni vele.

A függőségek kialakulása nem pusztán az ember hibája. A társadalom, a kultúra nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a személy összezavarodjon. Bár a viselkedési döntéseit az ember maga hozza, de a választható viselkedési és megküzdési készletet a kultúra formálja. Azok az emberek, aki nem tanulják megélni a jelent, hajlamosabban a szerekhez nyúlni. Az ilyen ember kívülről várja az azonnali és erőfeszítés-mentes megoldásokat. Aki az élet apró örömeit nem tanulja meg élvezni, kénytelen más formában élményeket keresni, és egyre magasabbra állítva az ingerküszöböt. Élménykereső magatartásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az ember a jutalomérzést az középagyban drogok, extrém sportok, videojátékok stb. által éri el. Ha az agy jutalomhiányos, élménykereső sóvárgás indul be, hiszen az ilyen ember hozzászokik a magas ingerszinthez, ezáltal az ingerküszöbe is magasan van.

A kultúra annyiban járul még hozzá mindehhez, hogy a fogyasztói társadalom norma- és értékrendszere megváltozott, a hedonizmusra, a mértéktelenségre, a folyamatos élményszerzésre épül. Ennek következménye, hogy az ember nehezen tűri a késleltetett jutalomhoz jutást, mindent rögtön akar. Hosszú távú előnyök helyett olyan megoldásokat keres, amik azonnali kielégüléssel járnak. Ezért alakulhat ki internetfüggőség, hiszen a közösségi oldalak azonnali olvasást és válaszadást biztosítanak. Részben valós szükségleteken alapuló újfajta igények születtek, pl. a gyors és folyamatos elérhetőség, az információhoz jutás, és a kommunikációs szokásrend átalakulásával az agyi folyamatok is átalakulnak.

A régebbi történelmi korok tele voltak rítusokkal. Ezek a rítusok az ember és a közösség számára egyaránt biztonságot nyújtottak. Napjainkban az emberek, de főleg a fiatalok nem szeretik a rítusokat, nem érzik át szimbólumjellegüket, így azok kiüresedve nem tudják betölteni eredeti szerepüket. De a hiány megmarad, éppen ezért merülnek fel a pótrítusok. A különböző ünnepeken, fesztiválokon történő alkohol- és drogfogyasztásnak pótrítus szerepe is van, akárcsak a különféle viselkedési függőségek szokásszerű megnyilvánulásainak. A rítusoknak spirituális jellegük is van, ami azt az űrt tölti be, amit a ma embere az élet értelmességének keresése közben él meg. Ha ezt az űrt nincs, amit betöltse, a függőségekkel igyekszik betölteni.

Manapság felszínesebbek a társas kapcsolatok, az emberek kevésbé kötődnek egymáshoz, így jobban járnak, mert nem sérülnek. De ez azt is jelenti, hogy a társas támogatás védő hatásaiból sem húznak hasznot. Kutatások bizonyítják, hogy gyász esetén a megfelelő kötődés, ahol az érzelmeket kellőképpen megélik a résztvevők, jobban megkönnyíti az elengedést, mint a problémás, konfliktusokkal teli kötődés.

Hogyan lehet elkerülni a függőségek csapdáit?

A pozitív szemlélet hatékony hozzáállás a függőségek megelőzéséhez és kezeléséhez. A pozitív életszemlélet nem azonos a problémamentes élettel. Az a cél, hogy hatékony problémamegoldási stratégiák birtokában az ember képes legyen a kihívást jelentő helyzetekkel megbirkózni és helyes magatartási döntéseket hozni. Ha az ember megtanulja örömét lelni hobbitevékenységekben vagy sportokban, fejleszti szociális készségeit, jövőorientált, vannak életcéljai, megfelelő az önbecsülése, pozitív a jövőképe, elkerülheti a függőségek csapdáját.

A belső kontroll, az énhatékonyság, az önbecsülés, a jövőorientáltság, a szociális készségek, az optimizmus, az egészségtudatosság, az örömre való képesség, az autentikus viselkedés fejlesztésével olyan erőforrásokra tehetünk szert, amelyek segítségével számos betegséget és függőséget előzhetünk meg.

Felhasznált irodalom:

Blum, K., Braverman, E.R., Holder, J.M., Lubar, J.F., Monastra, V.J., Miller, D., Lubar, J.O., Chen, T.J., Comings, D.E.: Reward deficiency syndrome: A biogenetic model for the diagnosis and treatment of impulsive, addictive, and compulsive behaviors. Journal of Psychoactive Drugs 2000, 32 (Suppl), 1-112.

Edwards, S.: Reinforcement principles for addiction medicine: From recreational drug use to psychiatric disorder. Progress in Brain Research 2016. 223. 63-76.

Erikson, E.H.: Identity: Youth and crisis. W.W. Norton, New York, 1968.

Fraley, R. C., Shaver, P. R.: Loss and bereavement: Atttachment theory and recent controversies concerning "grief work" and the nature of detachment. In: Cassidy, J., Shaver, P. R. (eds.): Handbook of attachment: Theory, research, and clinical applications. Guilford Press, New York, 1999, pp. 735-759.

Islami, F. Stoklosa, M., Drope, J., Jemal, A.: Global and regional patterns of tobacco smoking and tobacco control policies. EU Focus 2015. 1. 3-16.

Jessor, R. - Jessor, S.L.: Problem behavior and psychological development. Academic Press, New York, 1977.

Lázár, I.: A biopszichoszociális-spirituális modell - a szellem, a lélek és a test ökológiája. In: Kapocs Imre

Maár, M., Szabadka, P. (szerk.): Hány lépés az élet? Ifjú-kór 4. Okker Kiadó, Bp., 2006. 365-378.

Pikó, B.: Egészség, boldogság és jóllét összefüggései a modern társadalomban. Lege Artis Medicinae 2014. 24. 229-233.

Pikó, B., Kovács, E., Kriston, P. : A belső/külső kontroll és a serdülőkori szerfogyasztás összefüggésének jelentősége a magatartásorvoslásban. Orvosi Hetilap 2011. 152. 331-337.

Péley, B.: Serdülőkori beavatási rítusok szerepe az identitásalakulásban. Pszichológia 1994. 14. 429-471.

Prievara, D., Pikó, B.: Céltalanul a világhálón - A problémás internethasználat háttértényezőinek vizsgálata. Psychiatria Hungarica 31. 146-156.

Rácz, J.: A drogozás útvesztői. Válogatott tanulmányok. Semmelweis Egyetem, Főiskolai Kar, Bp., 2001.

Steger, M.F. - Frazier, P.: Meaning in life: One link in the chain from religion to well-being. Journal of Counseling Psychology 2005. 52. 574-582.

Szondy, M.: Megélni a pillanatot - Mindfulness, a tudatos jelenlét pszichológiája. Kulcslyuk Kiadó, Bp., 2012.

Vandlik, E., Németh, A. : Az addikciók neurobiológiája a legújabb kutatások tükrében. Psychiatria Hungarica, 2004/2., 76-91

Zuckerman, M., Kuhlman, D.M.: Personality and risktaking: Common biosocial factors. Journal of Personality 2000. 86. 999-1029.