A PLETYKA LÉLEKTANA

Azt csiripelik...

Bár nem illik pletykálni, magáért a pletykálás öröméért is belemennek az emberek, mert gyakran jóleső érzés kíséri. Nem kockázatmentes belemenni a pletykálásba, mégis sokszor akaratlanul belesodródik az ember.

Evolúciós szempontból tekintve sok, a létfenntartáshoz nem szükséges tevékenység olyan élettani hatással jár, amely nélkülözhetetlen az ember egészségéhez, ilyennek tűnik a pletyka is.

Egy meghatározás szerint a pletyka olyan nem publikus információ, amely ismert, helyi személyről szól, és amelynek legfőbb tulajdonsága a terjedés, és amely minden továbbadás során átalakul. Szükséges szétválasztani a pletykát a rágalomtól. A rágalom nem azonos a pletykával. A rágalom egy közösségen belül terjedő olyan negatív információ, amelynek terjesztésében egy vagy több személynek van intenzív szerepe, és amelynek célja a megtámadott személy ellehetetlenítése, jó hírének megsemmisítése. Véget ér, ha a célját elérte. A rágalom a pletykáénál kevesebb átalakulási teret enged a közösségi kommunikáció folyamán éppen a károkozási szándék miatt.

Pletyka minden emberi közösségben keletkezik, ahol rendelkezésre áll a pletyka aktusához szükséges közlő, befogadó és témaszemély. A pletyka beindulásához elég annyi, ha tudni akarjuk, mi van a társainkkal, az ember érdeklődése társai iránt pedig kiapadhatatlan.

Egy közösségnek fizikai és lelki biztonságot kell nyújtania. A szocializáció révén a közösség tagjai megismerik és megtanulják a közösség értékrendjét, az a gazdasági boldogulás által megélhetést biztosít a tagoknak, a társasági élet és valahova tartozás általános szükségletet elégít ki, az ellenőrzés során a közösségi értékeket betartja, valamint kölcsönös segítségnyújtást biztosít az egyénileg nem elvégezhető feladatok végrehajtására. A közösség normák mentén működik, a pletyka pedig a normaszegésből indul, az embert a megszégyenüléstől való félelem tartja vissza a normaszegéstől. A pletyka növeli a közösség egységét a csoportnormák tisztázásával és erősítésével.

A pletyka lehet egy útvonal, ahol olyan kifejezetten érzékeny információkat szerezhetünk, amelyeket más csatornán keresztül nem. A pletyka a magánélet és a nyilvánosság határán lebeg.

Ha mindig mindenki átlátná a közösségben zajló eseményeket, nem lenne szükség pletykára. A pletyka során tévedések és félreértések is adódhatnak, de egy erős közösségi hálóban ezek előbb-utóbb lefoszlanak, mert ellentmondanak a csoport ítéletének. A pletyka elfogadhatóságát nem az igazságtartalma határozza meg, hanem a közösség elvárásai, bizalmi szokásai, azaz kinek hiszünk és kinek nem.

A pletyka terjedése során átalakul. A nem világos, bizonytalan információ úgy transzformálódik, hogy értelmet nyerjen a közösség szemszögéből. A befogadó hallja a témát, lefejti róla az előző kommunikáció során elhangzott burkot, azaz az akkori közlő hozzáállását, véleményét, és a saját véleménye, hozzáállása szerint alakítja át, és ezt adja tovább. Ezáltal a közlő nem tud úgy pletykálni, hogy közben magáról ne adna át információt, ezáltal a pletykálkodás önfeltáró jellegű is.

Különböző módon mehet végbe az átalakulás. A közlő kombinál a saját mentális archívumából, kiegészülhet az ismeret, vagy új összefüggésbe kerülhet, de torzulhat a pletyka úgy is, hogy a pletyka közlője kivetíti a saját belső világát, vagy a közlő a fontos elemeket kiemelve elhagyja a számára jelentéktelennek ítélt részleteket, csoportszinten pedig a pletyka magja köré rendeződhetnek az egymásnak ellentmondó vélemények kiélezve ezzel a közösség állásfoglalását.

Minél biztosabbak a közösség tagjai saját felsőbbrendűségükben és tisztességükben, annál enyhébb a torzítás, azaz annál kisebb a távolság a képzelet és a valóság között. A bizonytalanság és fenyegetettségérzés olyan belső nyomást eredményez, amely erősíti a torzítás mértékét.

Lassul az átalakulás, ha a közösség igazságként fogadja el a legelterjedtebb változatot, és elhal, ha igazságként vagy egyéb formában él tovább.

A pletyka kétértékű: egyrészt negatív, hiszen sértés a témaszemélyre nézve, azonban viszonzandó és lekötelező gesztus a fogadó személy számára. A pletyka fő mozgatói a tájékozódási vágy és az irigység.

A pletykák ismerete és a pletykában való részvétel bizonyos mértékig elvárás a csoport tagjaival szemben. Aki nem lép be a pletykaáramlásba, kívülmaradásával azt jelzi, hogy nem érdeklik a csoport eseményei, és ezzel együtt azt is, hogy nem tartja azokat mérvadónak. A csoporttagok elutasítják a túlzásba vitt pletykálást és az ebből fakadó túlzott kontrollt.

A pletyka szerepe a közösség erősítése, a kapcsolatok ápolása, az agresszió csökkentése, ezáltal csökkenti a stresszt, támogatja a stresszel való megküzdést.

A pletyka funkciója továbbá az érzelmek megjelenítése, verbális, metakommunikációs eszközökkel való megformálása, mint szorongás, frusztráció, kétségek, valamint a pletykához kapcsolódó érzelmi kimenetek, mint stresszcsökkentés, bűntudat megvalósulása. Ezáltal fontos szerepe van a stresszcsökkentésben, hiszen az érzelemközpontú megküzdési stratégiák között szerepel a társas támogatás keresése, a frusztrációt kiváltó történések kibeszélése.

A pletyka közvetett feladata, hogy tiszteletet és félelmet keltsen a közösség szabályai iránt. Aki a csoport részének akarja érezni magát, fontos, hogy ismerje az adott csoport pletykáit, mivel nemcsak más csoporttól választja el a pletyka az adott közösséget, hanem lenyomata a csoporton belüli alá-fölérendeltségnek. A pletyka egyik funkciója, hogy a versengést keretek között tartsa annak érdekében, hogy senki ne törekedjen a többiek közül való kitűnésre.

A pletyka során a közösség tagjai összehasonlítják magukat a témaszeméllyel, mivel az ember egyik jellemzője a vonatkoztatási kényszer.

A pletyka fegyverként is működhet. A személyek lefegyverezhetnek vagy elhallgattatnak másokat, akikkel nem értenek egyet. Küzdhetnek úgy is, hogy gyalázó kifejezést vagy megalázó hírt terjesztenek róluk, ha ők maguk egy olyan csoporthoz tartoznak, amely sikerrel követel magának egy felsőbbrendű pozíciót ellenfeleivel szemben.

A pletyka lehetővé teszi, hogy a csoporttagoknak ne kelljen nyíltan kimutatniuk ellenséges érzéseiket és gondolataikat a pletyka témaszemélyével szemben. A másik háta mögött pletykálkodással megfogalmazott kritika lehetővé teszi a nyílt konfrontáció elkerülését.

Jung szerint a hírképzés személytelen folyamat. Ez a személytelenség adhat alkalmat az embernek arra, hogy legtöbbször öntudatlanul belevetítse a saját félelmeit, vágyait, indulatait és reményeit. Az ember úgy beszélhet valami fontos dologról a másikkal, hogy közben megőrzi az "úgy hallottam" inkognitóját. Senki sem ellenőrzi és kéri számon, hogy a hallottakat átalakította-e a félelmei, vágyai, indulatai kiélése céljából, hogy azoktól katartikusan megszabaduljon.

Felhasznált irodalom:

Allport, G. W. (1977). Az előítélet. Gondolat, Budapest.

Ayim, M. (1994). Knowledge through the grapevine: Gossip as inquiry. In Goodman, R.F., Ben Ze'ev, A. (szerk.). Good Gossip. University Press of Kansas, Lawrence. 85-99.

Barkow, J., H. (1992). Beneath new culture is old psychology: Gossip and social stratification. In Barkow, J., H., Cosmides, L., Tooby, J. (szerk.) The adapted mind: Evolutionary psychology and the generation of culture. 627-637.

Briscoe, S., Aldersey-Williams, H. (2009). Pánikológia. HVG, Budapest.

Cherfas, J., Lewin, R. (szerk.) (1986). Nemcsak munkával él az ember. Gondolat, Budapest.

Eder, D., Enke, J.L. (1991). The Structure of Gossip: Opportunities and Constraints on Colective Expression among adolescents. American Sociological Review, 56(4), 494-508.

Elias, N. (2001). Megjegyzések a pletykáról. In: Ex Symposion (36-37). 1-9.

Gluckman. M. (1963). Gossip and Scandal. Current Anthropology (4) 307-316.

Gluckman, M. (1968). Psychological, Sociological and Anthropological Explanations of Witchcraft and Gossip: a Clarification. Man (3) 20-34.

Hankiss E. (1983). Társadalmi csapdák. Diagnózisok. Harmadik kiadás, Magvető, Budapest.

Jung, C.G. (1910). Ein Beitrag zur Psychologie des Gerüchtes. Zentralblatt für Psychoanalyse, (1) 81-90.

László J. (2003). Történelem, elbeszélés, identitás. Magyar Tudomány (1) 48-57.

Magyar Néprajz VIII. (2000). Társadalom (főszerk. Paládi-Kovács A.), Akadémiai Kiadó, Budapest.

McAndrew, F., Milenkovic, M. (2002). Of Tabloids and Family Secrets: The Evolutionary Psychology of Gossip. Journal of Applied Social Psychology 32(5), 1064-1082.

Szakács, N. (2008). A pletyka evolúciós magyarázatának tesztelése munkahelyi környezetben az egyén, a csoport és a szervezet figyelembevételével. Szakdolgozat.

Szvetelszky Zs. (2002). A pletyka. Gondolat Kiadói Kör, Budapest.

Waddington, K. (2005). Behind closed doors - the role of gossip in the emotional labour of nursing work. International Journal of Work Organisation and Emotion, 1(1), 35-47.

Warren, R.L. (1956). Toward a reformulation of community theory. Human Organization, 15 (2). 8-11. here to edit...