Érzelmi függőség
Hajlamosak vagyunk a függőséget egy anyagtól vagy viselkedéstől, pl. drogoktól és alkoholtól, szerencsejátéktól, vásárlástól vagy evéstől való függéssel társítani.
Néhányan közülünk viszont nem ilyesmi, hanem a saját érzelmei rabjaivá válnak. Kényelemérzetük, megszokott biztonságérzetük attól függ, hogy éreznek-e bizonyos érzelmeket.
Kémiai reakcióink vannak bizonyos érzelmekre, és az agyunk hasonló jutalomérzetet ad, mint egy drog vagy függőséget okozó viselkedés. Elkezdünk ezektől az érzelmektől függeni, ugyanazon okok miatt, amelyek miatt a kényelem, a megkönnyebbülés, az elengedés, a megnyugvás, a figyelemelterelés, az elkerülés és a menekülés szempontjából függhetünk egy anyagtól vagy viselkedéstől.
Az érzelmi függőség az a folyamat, amikor egy személy rabjává válik egy bizonyos érzésnek, különösen félelem esetén vagy bizonytalan helyzetben, és ezért folyamatosan visszatér az alapértelmezett érzelmeihez, egy olyan mechanizmushoz, amely ismerős - ezért biztonságot adó - érzést ad neki.
Az egyik érzelem, amely rabjává válhatunk, a haragunk.
Sokak számára a haraggal könnyebb megbirkózni, mint a szomorúsággal. Inkább irányítják haragukat kifelé, más emberekre, mint hogy a bennük lévő mély szomorúsággal szembenézzenek és megéljék. Arra fordítják az energiájukat, hogy reagáljanak más emberekre és azokra a dolgokra, amelyek miatt idegesek, mint hogy elgondolkodjanak és befelé forduljanak. Úgy érezhetik, hogy megnyugtatja őket a haragjuk, még akkor is, ha ez is nagyon kényelmetlen lehet. Nyugodtnak érezhetik magukat tőle, mert könnyebb kezelni, mint a szorongást; különösen a szorongást, amelyet a konfrontáció miatt éreznének. Azon kaphatják magunkat, hogy a harag felé fordulnak, ahelyett, hogy az egészséges kommunikáción és a konfliktusmegoldáson dolgoznának.
Az érzelmi függőség a függő életében egy sor tipikus viselkedésben nyilvánul meg, mint például az állandó ventillálás és a negatív tapasztalatok újraélésének szükségessége. Öntudatlanul olyan kapcsolatokat és helyzeteket keres, amelyek a bizonytalanság és az elhagyatottság érzéseinek kiváltásával aktiválják a megszokott érzelmeit.
Az érzelmi függőségben szenvedők egy bizonyos érzelemtől függnek a kényelem, a megkönnyebbülés, a figyelemelterelés vagy a menekülés érdekében. A negatív érzelmek függőséget okozhatnak aktiválva az agy jutalmazási központjait. Az érzelem megszállottsággá, kényszerré és függőséggé nő.
A szenvedés és a küzdelem olyan erős érzelmi függőség, mint az alkohol-, nikotin- és drogfüggőség. Az egyetlen különbség az, hogy ezeket a függőségeket a belső érzelmi állapotok hozzák létre, nem pedig a szervezetbe bevitt külső anyagok.
Ha valaki észrevesz egy mintázatot az életében, hogy küzd és szenved egyik aggodalomtól a másikig, és eközben kevés szünet van, akkor érzelmi függőségben szenved.
A negatív érzelmek széles spektrumon mozognak, mint az aggodalom, a félelem, a harag, a fájdalom, a depresszió, az alacsony önbecsülés és az áldozatiság.
Tipikus példa erre a "bántalmazott feleség", amikor egy nő nem tud kilépni egy bántalmazó kapcsolatból. Amikor végül a rendőrség és a szociális szolgálatok segítségével mégis megszabadul a kapcsolatból, talál egy másik férfit, aki folytatja a bántalmazást. Hasonló kapcsolatokat fog vonzani egymás után, mintha tudat alatt fájdalmat akarna tapasztalni.
Minden pozitív vagy negatív érzelem vegyi anyagok (neurotranszmitterek és hormonok) keveréke, amelyet agyunk azonnal termel a gondolatokra adott válaszként. Ez a koktél az egész testben kering, és megfelelő érzéseket okoz, amelyek mind pszichológiai, mind fizikai szinten érezhetők.
Az érzelmek kémiája nagyon addiktív, ha gyakran ismétlődik hosszú időn keresztül, akárcsak a nikotin, az alkohol és a drogok kémiája. Ez leginkább a negatív érzelmek esetében érzékelhető, mivel stresszhormonokat termelnek, amelyeket testünk csavart, önpusztító módon könnyen elkezdhet vágyni, mint egy gyógyszer.
Ha pozitív gondolatunk van, az az öröm, a boldogság, a szeretet, a szórakozás, a kiteljesedés stb. pozitív érzelmét kelti.
Az érzelmek létfontosságúak a működésünk szempontjából. Ezek képezik az együttérzés, az azonosulás és a társas kapcsolatok alapját. Valójában színt, ízt, érdeklődést és motivációt adnak a világról és más emberekről alkotott felfogásunkhoz. Érzelmek nélkül az élet unalmas, működésünk súlyosan korlátozott lenne.
Sokan azonban sérültek, mert érzelmi önszabályozásuk veszélybe kerül. Ez azt jelenti, hogy mind tudatos, mind automatikus szinten idegrendszerük nem kezeli hatékonyan az érzelmeiket. Így vagy túlfeszítetté válnak, kiterjesztett "harcolj vagy menekülj" üzemmódban élnek, vagy alulstimuláltak (unatkoznak, 'csak vannak').
Az érzelmeket integrálni kell a kognitív kontrollba, hogy az érzések keveredhessenek az érveléssel, a logikával, a tervezéssel, valamint a viselkedés és az ötletek értékelésével és módosításával, és mérsékeljék azokat. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, képesnek kell lennünk a következőkre:
- hatékony önszabályozó idegrendszer és agyműködés
- önnyugtató készségek, szokások
- reális nézet az érzelmek fontosságáról és korlátairól, mint a viselkedés és a döntéshozatal irányadó módjáról
Az önszabályozás egy automatikus folyamat, amely biológiai rendszereinkből származik. Bár veleszületett, sokan genetikailag hajlamosak idegrendszeri rendellenességekre, amelyek fokozatosan kialakulhatnak, és megzavarhatják az önszabályozást. Bár a test gyakran meggyógyíthatja magát, bizonyos beavatkozások, kezelések és életmódok helyreállíthatják és nagymértékben javíthatják az önszabályozást és a hozzá kapcsolódó érzelmi szabályozást.
Az önnyugtatás kifejezés nem szorul különösebb magyarázatra. Gyakran hallható: "Vegyél egy mély lélegzetet." Ez a buzdítás azon a biológiai elven alapul, hogy a mély, tudatosan kontrollált légzés drámai hatással van az idegrendszerre. Az önnyugtatásnak számos más módja is van, pl. meditáció, ima, zenehallgatás. A kedvtelésből tartott állatok simogatása bizonyított módja a vérnyomás csökkentésének, amitől a személy fizikailag és érzelmileg jobban érzi magát. Néha még a kognitív gyakorlatok (újrafogalmazás, beszélgetés önmagunkkal) is önnyugtató hatást fejthetnek ki.
A reális hozzáállás, a hitrendszer és az önértékelés fenntartása is alapvető fontosságú az érzelmi egészség és a másokkal való adaptív kapcsolatok szempontjából. Ennek az alapnak a személyes tudatossága, elfogadása és megvalósítása lehetővé teszi az érzelmi kontroll képességét és gyakorlását az impulzivitás, az önelégültség, a stressz, a trauma és a válságok hatásainak ellensúlyozásában, valamint azt a kétségbeesett szokást, hogy az érzelmi szorongást magas költségek mellett enyhítsük magunknak és másoknak.
Azok számára, akik hajlamosak az érzelmi függőségre tudatos beavatkozásra, fejlődésre és gyakorlásra van szükségük.